Irány Surrey!

A ‘Minden pont számít’ blog szerzője, Molnár Kristóf elkészítette a 14. egyéni racketlon világbajnokság beharangozóját, elsősorban a résztvevő magyar versenyzőkre fókuszálva. Nézzük, hogy látja az esélyeket Kiki! 

Augusztus utolsó előtti hétvégéje, a nyári szünet véghajrája több szempontból is kedves lesz az ütős sportok kedvelőinek. Tollaslabda világbajnokságot rendeznek hétfőtől Koppenhágában, miközben New Yorkban elrajtol a US Open. Az igazi fiesztát pedig nem más nyitja majd csütörtöktől vasárnapig, mint a 14. egyéni racketlon világbajnokság az angliai Surrey-ben. Több mint 20 kategóriában, közel 400 versenyző fogja megmérettetni magát, köztük nemhivatalosan 11 (a jegyzőkönyvek szerint 10) magyar. Tekintsük át, milyen esélyekkel szállnak versenybe a helyezésekért hazánk versenyzői!

Természetesen úgy illik, hogy az egyetlen hölgy indulónkkal, Szegner Orsolyával kezdjük az elemzést. A szombathelyi gyökerekkel rendelkező Orsi mindössze pár éve robbant be a nemzetközi racketlon körforgásába. Miután Cardiffban folytatta egyetemi tanulmányait, hamar bekapcsolódott a szigetországi ütős sportágak versenyeibe. Az eredmények gyorsan érkeztek, így Sákovics Péter tanítványa nem sokkal később már fel is tűnt az első nemzetközi versenyén – még B kategóriában. A gyengébbik női számból hamar kinőtt, az angol nemzetközi bajnokságot meg is nyerte. Azóta folyamatosan járja a világot, az egyik legaktívabb magyar racketlonos, sőt abszolút különleges is, hiszen ő az egyetlen magyar versenyző, aki elmondhatja magáról, hogy a világ legjobb játékosával (Jesper Ratzer) párban indult egy nemzetközi versenyen. Orsi sorsolása nem a legrosszabb, de nem is a legideálisabb. Az első körben az osztrákok korábban meghatározónak számító versenyzőjével, Simone Seitz-cel csap össze, ha nyer, az ötödik kiemelt Amke Fischer következhet. Itt már nem a magyar lány az esélyes, a továbbjutáshoz bravúrra lenne szüksége. Nézzük, mit gondol az illetékes – Orsi nyilatkozata következik, még a sorsolás előtt:

„Az idei év eddig szépen terv szerint alakult, elértem a 12. helyet a világranglistán, amit kitűztem tavaly előtt. Célom ezt a pozíciót megtartani és jövőre még több, heti 5-6 edzés a tervem, amitől további fejlődést várok. A cél a VB-n a 4 közé kerülés lenne, de idén a 8 közé jutás tűnik reálisabbnak. Jövőre jobban fel tudok majd készülni a versenyekre, ugyanis idén nem volt tökéletes a munkám, mivel munkahelyi kötelezettségek miatt az edzések itt-ott kimaradtak.”

A tanítvány után következzen a mester, a magyar racketlon állócsillaga, egyben legmegbízhatóbb éremszállítója, Sákovics Péter. A szombathelyi játékos idén lépett kategóriát, mostantól már az 55 év felettiek között is versenyezhet. Péter még a +50-esek közt is esélyesnek számítana a végső győzelemre, nincs ez másképp az idősebbek közt sem. A versenyszám toronymagas esélyese, hacsak váratlan sérülés céljában ezt nem akadályozza meg, Sákovics ismét világbajnokként utazhat haza vasárnap. Erről Péter sem vélekedik másképp, nézzük az önmagával szemben támasztott elvárásait!

„Az a helyzet, hogy nálam nincs megállás, és éppen ezért a felkészülésem folyamatos. Minden nap edzem, van úgy, hogy egy sportágat, de van olyan is, amikor hármat, ritkábban négyet. A célom a +55-ös korosztály megnyerése és ezért nem is indulok más kategóriában, igaz a derekam is rakoncátlankodik.”

A két vasi induló után jöjjön egy, vagyis mindjárt kettő kiskunfélegyházi. Francia Balázs és Francia Botond, a magyar racketlon jelenlegi legsikeresebb apa-fiú párosa. Balázs a legmagasabban jegyzett kategóriában, a férfi elitben indul Londonban, éppen ezért nem is számíthatott könnyű ellenfélre. A sorsolás szeszélye végül a korábbi osztrák junior világranglistavezetőt, Lukas Windischbergert sodorta útjába. A feladat nem lehetetlen, ugyanakkor nem is lesz könnyű. Érdekes csata várható, hiszen a két játékos két fő száma különbözik… Már csak azért is érdemes küzdenie Balázsnak, hogy a második fordulóban összecsaphasson 2011 világbajnokával, Calum Reid-del. Miközben az apa az elitben viaskodik, a fiú rögtön két junior versenyszámban száll harcba: saját korcsoportjában, a 13 éven aluliak közt és eggyel feljebb, a 16 évesek közt. Botond kiváló ranglistahelyezésének köszönhetően mindkét táblán kiemelt lett, így első fordulót nem kell játszania. A nyolcaddöntőben kapcsolódik be a küzdelmekbe, ahol előreláthatóan szigetországbeli riválisokkal kell majd megküzdenie. A fiatalok közt nagyon sok az ismeretlen arc, éppen ezért nagy jósolgatásokba sem érdemes belemenni. Legyen elég annyi, hogy ha Botond jó formában végig tudja játszani a hétvégét, akkor akár még egy éremmel is gyarapíthatja a magyarok kollekcióját. A két Francia szerepléséről az idősebbiket kérdeztük meg, lássuk, ő hogy látta az esélyeket!

„Közös felkészülést csinálunk Botival az utolsó pár hétben, leginkább a tollasra feküdtünk rá, mert a riválisok ebben erősek. Edző irányításával heti 3-szor edzünk, illetve próbálunk mostantól minden nap ping-pongozni, mert a gyerkőcöknél a lélektan különösen fontos, hogy ki tud előnyre szert tenni az elején, illetve Botinak a második két sportja egyébként is erősebb. A nyaralás alatt sem lazsáltunk, a Balcsin is tudtunk teniszezni, fallabdázni és napi 4-5 km-es futásokkal alapoztunk. 1 héttel az utazás előtt azt tudom mondani, hogy minden ideális volt, de a legintenzívebb szakasz még most következik, csütörtöktől hétfőig még minden sportból legalább két edzést tartunk, kedden pihenünk, szerdán pedig már utazunk. Bízunk a sikeres szereplésben, éremmel már boldogok lennénk, de ez nem lesz könnyű a 23 fős mezőnyben. Az biztos, hogy nyugodt lelkiismerettel indulunk útnak. Az én szereplésem erősen sorsolásfüggő, a 32-es táblán egy kanyarnak már örülnék.
Külön köszönet Pósfai Gábornak, a Decathlon magyarországi vezetőjének, Laczkó Tamásnak, a JOOLA Hungária Kft. kereskedelmi igazgatójának és Balogh Lászlónak, a Pesti Bróker Kft. ügyvezetőjének a VB-n való részvételhez nyújtott támogatásért! Hajrá magyarok!”

Férfi elit kategóriában Balázson kívül még egy induló képviseli Magyarországot, Czingráber Zoltán. Az évek óta a nemzetközi élmezőnybe tartozó játékost sajnos nem sikerült elérnünk, így be kell érnie az olvasónak a saját esélylatolgatásommal. A racketlonberkekben csak „Czingi”-ként ismert versenyző akárcsak tavaly, idén sem kapott könnyű ellenfelet az első körben: a holland Paul Twisterlinggel fog találkozni, majd egy esetleges győzelem után megküzdhetne szerencsés esetben az osztrákok showmanjével, Joey Schuberttel. A feladat fel van adva, nem éppen a legegyszerűbb, de egy világbajnokságon nincs is könnyű mérkőzés.

Czingi után nem is következhet más, csak hűséges párospartnere, Magyarország legjobb racketlonosa, Nándori Levente. Akárcsak Sákovics Péter, ő is kategóriát váltott idén, először indulhat a szeniorok között. A lehetőséget már többször ki is használta, sorra nyerte a versenyeket, nemrég például pont a tavalyi szenior világbajnokot, Jack Broe Larsent győzte le. Nándori nyíltan éremért, lehetőleg aranyért, utazik Londonba, ez nem is lehet kérdés. Az elődöntőbe jutás nem lehet probléma, ott azonban Emil Bergander okozhat neki nehéz pillanatokat. A másik ágról pedig a már korábban említett Jack Broe Larsen lehet veszélyes. Akármi is fog történni, Levente Péter után a második legbiztosabb éremszerzőnk, nem fogunk benne csalódni. Most nézzük, ő mit gondol a VB-ről!

„Felkészülésem csak gondolatban más, mint az egyébként megszokott edzés rutinom, hiszen munka és család mellett nem nagyon tudok több időt szentelni rá, mint máskor (heti 1 óra/sport). Azonban tény, hogy a mostani VB előtt jóval izgatottabb vagyok a korábbi világversenyekhez képest, hiszen szeniorban a végső győzelemre is esélyesek közé tartozom. Nyílt elitben ezúttal nem indulhatok egy új szabály miatt, így kizárólagosan a szeniorra koncentrálhatok, ami némileg szokatlan szituáció lesz. Három héttel ezelőtt Czingráber Zolival a German Openen jól sikerült a VB előtti utolsó verseny, hiszen elitben Ratzertől kaptam ki a 4 közé jutásért, párosban szintén a dánoktól kaptunk ki a döntőbe jutásért, viszont szeniorban, a döntőben az aktuális világbajnok Larsent sikerült megvernem. A VB mezőnye nagyon sűrű és erősre sikerült, nagyon sok jó játékossal, de igazából senkitől sem félek, mindenki ellen jó sansszal lépek pályára, persze a sorsolástól sok fog függni. Egyetlen ember van, aki aggaszt, az pedig a dán Emil Bergander, aki pár éve meg 5. volt az elitben a VB-n, aztán vállsérülés miatt szünetelt pár évet, most pedig velem együtt ‘öregedett’ be. Na, ő nagyon komoly játékerőt képvisel, jó lenne vele csak minél később összekerülni. Én őt tartom a legnagyobb esélyesnek az aranyra. Jelenleg egyben vagyok, komolyabb sérülés nélkül (itt most sűrűn kopogok az asztal alatt), remélem ez így is marad, a többit majd meglátjuk…”

Akárcsak Levente, Janzer György is szeniorban indul idén, azonban az új szabályok miatt ő sem szerepelhet nyílt kategóriában. Kiemeltként vág neki a küzdelmeknek, igaz csupán 15.-ként. Ez viszont azt jelenti, hogy első kört nem kell játszania, majd egy angol ellen kezd. A jó rajt azt jelentené, hogy a nyolc közé jutásért a német Knaackkal csaphatna össze, akivel már az idei Vienna Classics-on is nagy meccset játszott. Akkor szoros vereség lett a vége, most itt a lehetőség a javításra. A negyeddöntőben pedig a regnáló világbajnok, a dán Larsen következhetne, az esélytelenek korántsem lebecsülendő nyugalmával felvértezve. Lássuk, Gyuri mit gondol az esélyeiről!

„Először is, szerettem volna szenior mellett ’B’-ben is indulni, de úgy néz ki, nem engedik. Kitalálták ugyanis, hogy a férfi szeniorok nem indulhatnak nyitott kategóriákban! Értsd: nők igen, fiatalok igen, 50 fölötti szenior 2 szenior számban igen… Erről nem rögtön a demokrácia jut eszembe. Na, mindegy, marad a szenior. Így legalább tényleg arra bírok koncentrálni. A felkészülés átlagos volt: pinyó, tollas alapból heti 1-szer edzővel, squash heti 2 alkalom partnerrel, tenisz 1-szer partnerrel – ez utóbbi május óta van, előtte csak rendszertelenül teniszeztem. Ami az eredményt illeti, nyilván jó lenne minél előrébb végezni, amit a kiemelésem nemigen fog segíteni, miután még csak 30. körül vagyok a ranglistán. Sokat segítene egy jó sorsolás. Mondjuk, abban ritkán van szerencsém, hátha majd most!”

A ’titokzatos’ 11. játékos Soós István, aki angol színekben vesz részt a világbajnokságon. István oktatóként és kutatóként dolgozik a sunderlandi egyetem sporttudományi intézetében. Bár magát ’nagyon lelkes amatőrnek’ tartja, ennek ellenére reális esélye van a 16 közé kerülni, ott azonban bravúrt kellene felmutatnia a kiemelt Rakesh Gupta ellen. István így nyilatkozott:

„Idén június elsején Manchesterben, a North of England Racketlon Open-en 3. lettem a 45+ kategóriában. VB-n életemben először veszek részt, és a célom, hogy jól érezzem magam, esetleg néhány alkalommal ’megizzasszam’ a vetélytársakat, de különösebben jó eredményt nem várok magamtól, illetve nem szeretném túlzott elvárásokkal nyomasztani magam. Eszter lányomra nagyon büszke vagyok, aki áprilisban megnyerte az első alkalommal megrendezett angol országos egyetemi racketlon bajnokság női döntőjét! Ez a siker egy igazán szép családi ajándék volt számunkra.”

Ha az egyetlen hölgyversenyzőnkkel indítottuk az elemzést, úgy az igazságos, ha zárásnak a legnépesebb ‘küldöttséget’ hagyjuk, azaz következzen a Szalay család! A családfő, Zsolt B-kategóriában küzd, míg a gyerekek, Tamás és Balázs a 13 évesek közt szállnak versenybe. Mindkét fiatal kiemeltként kezdhet, hála jó ranglistájuknak. Az első kört ők is kihagyják, hogy aztán egy-egy hazai versenyzővel mérjék össze erejüket. Az erőviszonyok ismeretlenek, így a testvérpár szereplését szinte lehetetlennek tűnik megjósolni. Annál könnyebnek tűnik Zsolt szereplésének a boncolgatása. A győri illetőségű sportember első kiemeltként, az éremre is esélyesként vág neki a hétvégének. A mezőny nagyon sűrű, talán az összes kategória közül a legsűrűbb. Sok jó képességű versenyző célja az érem, ám Zsoltot sem kell félteni, két szenior sztárunk után ő tűnik a harmadik legesélyesebbnek egy medálra. Most a családfő által írt elemzés következik a család VB céljairól.

„Akkor röviden talán annyi, hogy nem igazán készültem most sem sokkal jobban, mint máskor. Főleg azért is, mert nemrég volt egy epehólyag műtétem, ezért egy hónapig nem is nagyon tudtam sportolni. Pár hete kezdtem el újra komolyabban mozogni, ezért is neveztem ’B’-be (bár a rangsorom alapján megpróbálhattam volna az ’A’-t is). Ahogy nézem, 60-an vagyunk, szóval egy jó sorsolással 4-8 között elégedett lennék. A gyerkőcök a nyári lazítás mellett voltak pár tollas táborban, mert azt szeretik a legjobban, és lejárogattak teniszezni, de úgy gondolom, ebben a korban nem igazán érdemes kifejezetten racketlonra alapozott edzésekkel terhelni őket. Ha csak azt nézem, hogy a testi adottságuk miatt pl. a 2-3 évvel idősebbek pár hónapos intenzív edzés alatt annyit tudnak fejlődni a fallabdában, mint az ő korosztályuk 3 év alatt. Próbáljanak ki minél több sportot, és lehet, hogy a végén curling-ben érnek el nagy sikereket. Nem nagyon ismerjük az U13-as mezőnyt, szóval a nálam is említett helyezés itt is nagyon jónak számítana (4-8 körül). Valószínű, ahogy sokan másoknál is, a VB-re való nevezés indíttatása nem feltétlen a felkészültség, mint inkább a kellemest a hasznossal való összekötése vezérelte, hiszen a nyári szünetben és turisztikailag kifejezetten jó helyen lesz a VB. Így az ott töltött időt megduplázva családi kirándulás is lesz nekünk ez egyben.”

A fenti mondatokból is látszik, hogy augusztus 21-24. között igazi racketlon ünnep lesz Surrey-ben, sok család és induló számára nem csupán egy verseny, annál sokkal több, kirándulás, világlátás, élmény is egyben. Az angol szervezők biztosan mindent meg fognak tenni a gördülékeny lebonyolítás érdekében, a komplexum képekről is fantasztikus (a füves teniszpályáról nem is beszélve), élőben nyilván még jobb lesz. A keret adott, csupán tartalommal, lehetőleg minél több magyar éremmel kell megtölteni. A nyári szünet hajrájában, az első körös Federer meccs előtt, az egész országban zúgjon a Hajrá, magyarok! Mi veletek vagyunk!

Molnár Kristóf (kikirackets.blogspot.hu)